- Gyártási év: 2006
- Rendező: Christopher Nolan
- Műfaj: dráma, thriller
- A rajongás tárgya: Christopher Nolan, Scarlett Johansson, Tesla, kosztümök, hangulat :)
A legutóbbi pár filmajánlót követően kicsit nyafogni kezdtem, hogy milyen jó lenne végre már egy "simán csak jó" filmet is megnézni. Olyat, ami bár nem fordítja ki a sarkaiból a világot, mégis hozza azt a típusú szórakoztatást, amit szeretek: izgalmas történet, jól összerakott hangulat, nem unásig ismételt téma - vagy új nézőpont, némi mondanivaló. A tökéletes trükktől mindezeket megkaptam már pár éve, mikor először láttam, és bíztam benne, hogy most sem fogok csalódni, mikor észrevettem, hogy ideális időpontban adják a tévében. Hála annak a tulajdonságomnak, hogy nem terhelem felesleges információkkal a memóriámat (más ezt talán feledékenységnek nevezné :p ), alig emlékeztem már valamire a cselekményből, így ismét tökéletesen sültek el a csavarok és meglepetések, amelyek a film egyik fő erősségét adják.
![]() |
"Are you watching closely?" |
Adott két bűvész, akik együtt tanonckodtak, majd riválissá, és egy szerencsétlen baleset következtében örök és halálos ellenségekké váltak. És adott vagyok én, aki mindig utáltam a bűvészeket. Ellentétben a filmben elmondott ódákkal, egyszeri nézőként nem tudok, és nem is akarok a bemutatott trükkök "csoda-voltában" hinni - bár lehet, hogy ehhez a hithez túl modern a kor is, amibe születtem. :) Ellenben halálra idegesít, hogy látok egy mutatványt, ami után nem tudom meg, hogy hogyan csinálták. Számomra így nincs meg a feloldozás, drámai cselekmény lezárása, miegyéb, hanem a csúcsponton, az akcióval abbamarad a show, lehet kérem szépen venni a kabátot és hazafelé ballagni...
No, ez egy másik momentum, ami miatt A tökéletes trükk nekem való film: a nézőt bevezeti a kulisszák mögé, és bár továbbra sem fogom tudni, hogy David Copperfield hogy ment át a kínai Nagy Falon, de legalább a film során bemutatott trükkök megfejtését láthatom. Hisz miről is szólhat két rivális bűvész élete? Egymás legújabb "nagy dobásainak" leleplezéséről, lemásolásáról, sőt, felülmúlásáról. Tromfra tromf, míg össze nem dől a kártyavár. Ja és még valamiről: a nőkről, természetesen, akik a filmben - a férfiakkal egyetemben - különösen szépek. Feldíszítve a korabeli ruhakölteményekkel, beburkolva a sejtelmes hangulattal, útjukra indítva az első perctől jelenlévő és egyre fokozódó feszültséggel - kész is van az izgalmas, látványos, szórakoztató és gondolkoztató, ideális szombat esti mozi. A végeredmény a színészek mellett a rendező-forgatókönyvíró-producer Christopher Nolan érdeme is, akire (az Eredet és az újgenerációs Batman-filmek után) már harmadszorra figyeltem fel, így innentől garantált, hogy vevő leszek a nevével fémjelzett mozikra.
Egyébként szeretem a flashbackkel dolgozó történeteket, nem hiába ez talán az egyetlen szakszó, amit anno médiaórán sikerült megjegyeznem. A cselekmény az idősíkok között haladva oda-vissza ugrál az időben, maga a film is a "végén kezdődik", és fokozatosan derül ki, hogy jutottunk el az első jelenetben látható felálláshoz (kedvenc példám a technikára a Pillangó-hatás, ahol gyakorlatilag az egész történet ezekre az "időutazásokra" épül). A tökéletes trükkben az időben való visszaugrás ürügyét a főszereplők naplói szolgáltatják, amelyeket olvasva halad a két rivális előre a múltból, és érti meg több-kevesebb sikerrel a másik titkait és motivációit.
![]() |
Nolan ügyesen rájátszik a Tesla körüli rejtélyekre |
---
Ha tetszett, kattanj rá a Facebookra is! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése