2012. október 17., szerda

Szubjektív - The Prestige / A tökéletes trükk


  • Gyártási év: 2006
  • Rendező: Christopher Nolan
  • Műfaj: dráma, thriller
  • A rajongás tárgya: Christopher Nolan, Scarlett Johansson, Tesla, kosztümök, hangulat :)





A legutóbbi pár filmajánlót követően kicsit nyafogni kezdtem, hogy milyen jó lenne végre már egy "simán csak jó" filmet is megnézni. Olyat, ami bár nem fordítja ki a sarkaiból a világot, mégis hozza azt a típusú szórakoztatást, amit szeretek: izgalmas történet, jól összerakott hangulat, nem unásig ismételt téma - vagy új nézőpont, némi mondanivaló. A tökéletes trükktől mindezeket megkaptam már pár éve, mikor először láttam, és bíztam benne, hogy most sem fogok csalódni, mikor észrevettem, hogy ideális időpontban adják a tévében. Hála annak a tulajdonságomnak, hogy nem terhelem felesleges információkkal a memóriámat (más ezt talán feledékenységnek nevezné :p ), alig emlékeztem már valamire a cselekményből, így ismét tökéletesen sültek el a csavarok és meglepetések, amelyek a film egyik fő erősségét adják.

"Are you watching closely?"

 Adott két bűvész, akik együtt tanonckodtak, majd riválissá, és egy szerencsétlen baleset következtében örök és halálos ellenségekké váltak. És adott vagyok én, aki mindig utáltam a bűvészeket. Ellentétben a filmben elmondott ódákkal, egyszeri nézőként nem tudok, és nem is akarok a bemutatott trükkök "csoda-voltában" hinni - bár lehet, hogy ehhez a hithez túl modern a kor is, amibe születtem. :) Ellenben halálra idegesít, hogy látok egy mutatványt, ami után nem tudom meg, hogy hogyan csinálták. Számomra így nincs meg a feloldozás, drámai cselekmény lezárása, miegyéb, hanem a csúcsponton, az akcióval abbamarad a show, lehet kérem szépen venni a kabátot és hazafelé ballagni...

A harmadik mozzanat: a jutalom


No, ez egy másik momentum, ami miatt A tökéletes trükk nekem való film: a nézőt bevezeti a kulisszák mögé, és bár továbbra sem fogom tudni, hogy David Copperfield hogy ment át a kínai Nagy Falon, de legalább a film során bemutatott trükkök megfejtését láthatom. Hisz miről is szólhat két rivális bűvész élete? Egymás legújabb "nagy dobásainak" leleplezéséről, lemásolásáról, sőt, felülmúlásáról. Tromfra tromf, míg össze nem dől a kártyavár. Ja és még valamiről: a nőkről, természetesen, akik a filmben - a férfiakkal egyetemben - különösen szépek. Feldíszítve a korabeli ruhakölteményekkel, beburkolva a sejtelmes hangulattal, útjukra indítva az első perctől jelenlévő és egyre fokozódó feszültséggel - kész is van az izgalmas, látványos, szórakoztató és gondolkoztató, ideális szombat esti mozi. A végeredmény a színészek mellett a rendező-forgatókönyvíró-producer Christopher Nolan érdeme is, akire (az Eredet és az újgenerációs Batman-filmek után) már harmadszorra figyeltem fel, így innentől garantált, hogy vevő leszek a nevével fémjelzett mozikra.



Szép emberek, szép ruhákban, szép környezetben ^.^


Egyébként szeretem a flashbackkel dolgozó történeteket, nem hiába ez talán az egyetlen szakszó, amit anno médiaórán sikerült megjegyeznem. A cselekmény az idősíkok között haladva oda-vissza ugrál az időben, maga a film is a "végén kezdődik", és fokozatosan derül ki, hogy jutottunk el az első jelenetben látható felálláshoz (kedvenc példám a technikára a Pillangó-hatás, ahol gyakorlatilag az egész történet ezekre az "időutazásokra" épül). A tökéletes trükkben az időben való visszaugrás ürügyét a főszereplők naplói szolgáltatják, amelyeket olvasva halad a két rivális előre a múltból, és érti meg több-kevesebb sikerrel a másik titkait és motivációit.

Nolan ügyesen rájátszik a Tesla körüli rejtélyekre
Megszállottság - hangzik el valamikor a film közepe felé a (szerintem) kulcsszó Tesla szájából. Ahogy pörögnek tovább az események, és egyik csavar löki a nézőt a másik felé, míg végül az utolsó ledöbbenéssel világossá válik a titok, a "tökéletes trükk" titka, valahol mélyen egy kínzó kérdés üti fel a fejét: megérte? Érdemes feláldozni mindent a sikerért? Megéri kockáztatni a saját életet a presztízsért, veszélyeztetni vagy tönkretenni másokét egy értelmetlen vetélkedés megnyeréséért, csak hogy az ember elmondhassa: "akkor is én vagyok a jobb"? Talán túl későn jövünk csak rá, hogy amiért elképzelhetetlenül nagy árat voltunk hajlandóak fizetni, az messze nem a legfontosabb dolog az életben, az igazán fontosakat pedig hagytuk kicsúszni a kezünkből - vagy egy idő után fel is adtuk a keresésüket.

---
Ha tetszett, kattanj rá a Facebookra is! ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése