Szubjektív - Intouchables / Életrevalók

• Gyártási év: 2011

• 112 perc

• Rendezők: Olivier Nakache, Eric Toledano

• Műfaj: dráma/vígjáték

• Amiért rajongunk: Omar Sy tánc-magánszáma

Mindeközben a Facebookon...

Maradj lendületben /2.

Emlékeztek még az Égből pottyant mesékre? Imádtam kiskoromban... :)

Aztán a 2008-as Művészetek Völgye alatt többször is belefutottunk a főcím részletébe, míg már mi is indulóként dúdoltuk. Az idei Völgyig már csak kettőt kell aludni, és ez a várakozás visszakapcsol a gyerekkorhoz.

De a hangyás dalocskát akár minden nap dúdolhatnánk! Dúdoljuk? ;)

Vasárnapi okosság /2

Nekem úgy ajánlották annak idején Frank Herberttől a Dűnét, hogy egy jó scifi-regény. Ezért aztán ódzkodtam is tőle egy jó darabig, mert előre beskatulyáztam, és azt mondtam, hogy engem nem érdekelnek az űrhajócsaták, a marslakók meg egyéb fura lények. Aztán egyszer csak mégis nekiálltam, és - bár már az elején gyanús volt a dolog - úgy az első könyv felénél nagyon meglepődtem. Tudniillik, űrhajók, marslakók, és minden egyéb ide vagy oda, a történet hátterében nagyon érdekes, megfontolandó, sokszor tanulságos gondolatok húzódnak. Nem egy kedvenc mondásom származik a Dűnéből, és a teljes sorozatot még csak nem is olvastam. Ezek közül az egyik legnépszerűbb, a történet egyik kulcsszövege a Félelem litániája, amit nem csak a főszereplők, de én is szoktam időnként mondogatni magamnak:

"A félelem az elme gyilkosa. A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek félelmemmel. Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem. És amikor mögöttem van, utánafordítom belső tekintetemet, követem útját. Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam."

/Frank Herbert - Dűne/

Forrás: DeviantArt

Műsorújság - másképp! (30. hét)

Na, mennyi tévét néztetek az elmúlt héten? Én nem sokat. Belenéztem hétfőn az Utolsó légióba, de nem fogott meg. Meg a Harmadik műszakba is, és elcsodálkoztam, hogy mennyire tudtam rajongani érte régen. De azért a Harmadik műszak örök. Ha másért nem is, a zenéje miatt!

Naugye!

A következő heti termés sokkal gyérebb, hét végén pedig menthetetlenül indul az olimpia, úgyhogy ha csak nem vagytok gagyi film- és sportközvetítés-rajongók, azt javaslom, lépjetek le ti is valami jópofa fesztiválra vagy nyaralásra! De ha nem, akkor se a tévé előtt várjátok a jószerencsét! ;)

Na de mégis, mi az, ami érdekes lehet?

• Heti "kötelezően ajánlott" gyakorlat, ha lehet ilyet mondani - és ha bírjátok hétköznap az éjszakázást: Édeshármas hétfőn a Viasat3-on 23:40-től! Nagyon jó film két fiú és egy lány nem átlagos lakótársi viszonyairól, ahol senki sem abba szerelmes, akibe "kellene". Azért kapunk egy egyedien kivitelezett hepiendet is :)
• A másik "szinte kötelező" Woody Allentől a Süti, nem süti - nem csak sütirajongóknak! Még az időpont is teljesen barátságos, kedden 21:20-tól a Dunán. Lehet, hogy a bűnözők is csípik Woody Allen csavaros észjárását, nem egy hasonló bankrablás történt ugyanis az utóbbi időben - vagy csak nekem jutnak mindenről filmek az eszembe? Mindenesetre olyan jó alibit még egy bankrablónak sem sikerült összehoznia, mint Woody hőseinek. :)
• Ha már nekiálltok a filmnek, el se kapcsoljatok a Dunáról már aznap este, rögtön utána (23:30-tól) ugyanis Balkan Fanatik koncertre alhattok el, ha bírtok!
• Szerdára juthat egy gagyifilm, kizárólag a boldog gyermekkor emlékére: Kincs, ami nincs, 20:05-től az RTL Klubon. Ennek a zenéje is örök klasszikus, bár a filmet néhány évvel ezelőtt én már nem bírtam végignézni - lehet, hogy Puffin-lekvár túltengésem lett :D
• A Házasságból elégségest (csütörtök, 22:45 - Duna) azért jelöltem be, mert hiába '60-as film, szerintem nagyon aktuális a probléma ma is, amit boncolgat. Na meg jó pár "nagy név" szerepel a stáblistán,  Törőcsik Mari, Bodrogi Gyula, Kállai Ferenc, hogy csak néhányat említsek.
• Vonatrajongók figyelmébe ajánlom a Megy a gőzöst szombaton 16:40-kor az RTL Klubon. Ha jól emlékszem, láttam már egyszer, jó kis film - hacsak nem a Hasutasok emlékképei úsztak be az agyamba helyette...
• Vasárnap délután meg lehet még próbálkozni esetleg a Minden hájjal megkent hazuggal a TV2-n 16:50-től... A témája valahogy nagyon hajaz a Jay és Néma Bob visszavágra, bár attól tartok, a színvonalat távolról sem közelíti meg :p
• Estére aztán már végképp semmi nézhető nem jut az én ízlésem szerint, ha nem a Völgyben lennék akkortájt, és nem lennének más lehetőségeim a szórakozásra, be kellene érnem az egy epizódnyi Futuramaval 19:30-tól a Viasat6-on.

De szerencsére nem így lesz! :) Szép hetet nektek is! :)

Kivagyok! Ki is vagyok?

... addig is, töltsétek ki ezt a tesztet, ha érdekel! Nyilván senkinek nem fogja megmondani, hogy ki is ő valójában, és mi a teendője az életben. Az önismereti utat nem nagyon lehet lespórolni, azt hiszem :) Hozhat viszont érdekes felismeréseket, aha-élményeket. Én sok helyen magamra ismertem a "kategóriámban". Persze nem vagyunk skatulyába dugható lények (szerencsére), így nem fog mindenkire minden passzolni, sőt, találkoztam már olyan emberrel is, aki egyszerűen "nem hagyta" magát sehova besorolódni. Azért merem mégis ajánlani, mert nem nőimagazin-színvonal, kicsit tudományos, mégis inkább érdekes játék. :)

No, neked mi jött ki? :)

Én Bioboltos Barátném oldalán olvastam róla először :)

Maradj lendületben!

Egy kis zene mindig képes átlendíteni a fásultságon, fáradtságon, rosszkedven, vagy bármi nyűgön-nyavalyán. Benneteket is? :) Vagy ha épp minden rendben van, akkor is ad egy kis lendületet a továbbiakhoz.

A Florence and the Machine What the water gave me-je például visszatérő "mantra-zeném", a refrénje olyan nekem, mint egy ima. :) Ha rossz kedvem van, jobban leszek tőle, ha jól vagyok, akkor meg még jobban. 

Hallgassátok ti is!

Lay me down
Let the only sound
Be the overflow...

Szubjektív - Vektor

• Az elkövetés éve: 2004
• 104 perc
• Eredeti rendező: Larry és Andy Wachowski 
• Átdolgozók: Lengyel és Mészáros Balázs :p
• Műfaj: paródia
• Amiért rajongunk: az egész (és a süti)

Mit is írunk magunkra?

Tagadhatatlan, hogy az emberek nagy részének fontos az önkifejezés, bármilyen módszert vagy formát is válasszon erre. Öltözködés, smink, haj, kiegészítők, testfestés, tetoválás mind-mind kifejezik egyediségünket, különbözőségünket, vagy valamely csoporthoz való tartozásunkat - vagy egyszerre mindkettőt. Szimbólumok, jelképek, rejtett utalások, amelyeket csak a hozzánk hasonló érdeklődésűek értenek, és mindentudó mosollyal össze lehet kacsintani: "te is? én is!" - vagy egészen egyértelmű jelmondatok, felhívások, közismert logók, jelek, képek, amiket magyarázni sem kell.

Vasárnapi okosság - 1.

Bölcselkedjünk együtt a nyugodalmas vasárnap estéken egy pohár bor/sör/üdítő/víz társaságában, pont, mint a nagyok! :) Bedobok egy idézetet, vele egy témát, ti meg mit gondoltok?



"Valóban hasznos, mert szép"

/Antoine de Saint-Exupery: A kis herceg/

Erre mindig emlékeztetem magam, mikor a praktikus énem kezd túlzottan eluralkodni rajtam. És mindig rájövök, hogy milyen igaz!

Műsorújság - másképp! (29. hét)

Azt gondolom, hogy nem túl szerencsés dolog minden szabadidőnket a TV előtt tölteni, vagy félórákon-órákon keresztül céltalanul kapcsolgatni, hátha ráakadunk valami érdekesre - néha bejön, de nem túl hatékony módszer. Időnként viszont érdemes bekapcsolni a "dobozt", ki lehet fogni ugyanis határozottan jó műsorokat, és olyan filmeket is, amiket egyéb úton-módon nem könnyű beszerezni. Ha pedig mindez a közszolgálatikon történik, akkor a reklámokat sem kell szidnunk közben.

Ha nyár, akkor fesztivál!

Nem tudom, mennyire vagyok egyedül ezzel a dologgal, de ha valaki azt mondja nekem, hogy idézzem fel magamban a hamisítatlan nyári hangulatot, akkor nem tengerpart, napernyők, koktélok, fagyik, de még csak nem is egy balatoni strand, napozás, csúszdák, vízibicikli, és hajnalig tartó vízparti diszkók jutnak eszembe. Helyette füves placc, üveg sör, karszalag, színpad, zene, saru, por, fűben heveredés…. fesztiválok!

Szerdai aranyköpés - 1.

Így a hét közepén jól jönne valami vidámság, hogy könnyebben teljen a maradék, nemde? :) Lássuk csak...

"A jövő egy kalap szar. De a sütemény nagyon finom..." 

/Vektor/

Azt tudtátok, hogy a blog címéről mindig valami hasonló süti jut eszembe?

Egyszer megsütöm. Jobb lesz, mint a titkos recept alapján készülő családi csokis kuglóf! ;)

Szubjektív - The Ninth Gate / A kilencedik kapu

Infómorzsa:

• Gyártási év: 1999
• 134 perc
• Rendező: Roman Polanski
• Műfaj: misztikus thriller
• Akiért rajongunk: Johnny Depp

A műkedvelő német régész

Hallottatok már Heinrich Schliemannról? Nem rémlik? Pedig benne van a törikönyvben… Ja, hogy a ti tanárotok nem kérte számon az apró betűs részeket is? :)

Schliemann fedezte fel az ókori Trója és Mükéné romjait. Na de nem ám csak úgy hagyományosan, hogy kitanulja a régészetet, aztán nekiáll valahol sepregetni! Neem… előbb megtanult vagy tizenkét nyelven, beutazta a világot, jól meggazdagodott, majd közel ötven évesen ráeszmélt, hogy miről álmodozott gyerekkorában. Schliemann ugyanis szerintem egy vérbeli, 19. századi kocka volt. Görög-kocka. Bizony! Gyermekkorától vonzotta a görög mitológia, és egy képeskönyvet nézegetve hét évesen elhatározta, hogy ha nagy lesz, megkeresi Trója romjait. Rajongott Homéroszért. A második felesége is. Talán épp ezért vette el… Közös gyerekeiket Andromakhénak és Agamemnónnak nevezték el. Na ja, a fanatikus rajongás sem 20. századi találmány. 

Szóval ötven évesen gondolt egyet, és ásatott két árkot ott, ahol az Íliász alapján Trója romjait sejtette. Nem talált semmit. Tovább ásatott. Három éven keresztül. Végül, a tervezett befejezés előtti utolsó napon előbukkant valami. A saját kezével túrta tovább a földet, mígnem a felszínre került egy hatalmas lelet: ékszerek, csészék, fegyverek, egyebek.

Persze Schliemann nem volt profi, távolról sem. Csak egy műkedvelő német régész. Egy Homérosz-rajongó, akinek a gyerekkori álma az volt, hogy megtalálja Trója romjait. Jó néhány vargabetű, és közel negyven év után hozzáfogott a megvalósításához, és meg is találta, amit keresett. Közben egy rakás hibát vétett, leleteket tett tönkre, falakat, épületeket rombolt le. Ezek nélkül azonban talán soha nem kerültek volna elő az ókori romok.

Én nem beszélek tizenkét nyelven, sem dúsgazdag nem vagyok, sem ötven éves. Homéroszért sem rajongok (bár az Odüsszeiát becsülettel végigolvastam, és nem is volt olyan szörnyű). Sőt, egyetlen dologért sem rajongok ilyen fanatikusan, inkább szétosztom több terület között. De amikor azon gondolkoztam, hogy mit akarok ezzel a bloggal, eszembe jutott Schliemann története, hiszen én is egy lelkes amatőr rajongó vagyok, aki ki akarja ásni a gyerekkori álmait. Talán mindenkiben van valahol egy kis Schliemann… Úgyhogy azt javaslom, fogjuk a lapátot, és a műkedvelő régész nyomdokaiba lépve kezdje el ki-ki feltárni a maga trójáját, hátha még kincseket is találunk!

Schliemann életéről bővebben a Wikipédián.