A következő címkéjű bejegyzések mutatása: irodalom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: irodalom. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. augusztus 26., vasárnap

Vasárnapi okosság //3.


Gondoltátok volna, hogy a Harry Potter is tele van mindenféle okossággal? Vagy netán tudjátok? Nem, most nem Trelawney mindig beváló jövendöléseire, vagy Mrs. Weasley háztartási praktikáira gondolok, de még csak a félhold-szemüveg mögött hamiskásan csillogó kék szempárra sem. :)

Hanem azokra a mondatokra, amelyek összefoglalják a könyvek valódi mondanivalóját. Azokra, amiket a felületes, sokszor fanyalgó olvasók nem szoktak észrevenni a kviddics - csimbumm - abrakadabra vörös posztójától. Ezeket a tanulságokat sok más történetben is megtaláljuk, és épp ezektől tud lélekemelő lenni egy- egy könyv vagy film... A katarzis előtt- után- közben ezekbe kapaszkodnak a hősök, ebből merítenek erőt, vagy épp erre ébrednek rá. És így van ez (ha jól figyelünk) a saját kis életünk katarzisaival is. :)

 

2012. augusztus 15., szerda

Maradj lendületben! //5.

Vagy maradj hangulatban - például épp romantikusban. Vagy patetikusban, költőiben... Mindegyikre alkalmas a mai zene.

Azokat a feldolgozásokat szeretem, amik nem egyszerűen csak a dal újra eléneklését jelentik, hanem újraértelmezést is egyben. Mikor a mondanivaló is módosul, vagy árnyalódik, új színt, ízt, nézőpontot kap. A Magashegyi Underground feldolgozása pont ilyen: kiemeltek Ákos dalából és Latinovits Garai Gábor-szavalatából részleteket, összegyúrták, egyedi hangzással körítették, és így egy igazán különleges hangulatot hoztak létre.

Hallgassátok, érdemes!



2012. július 22., vasárnap

Vasárnapi okosság /2

Nekem úgy ajánlották annak idején Frank Herberttől a Dűnét, hogy egy jó scifi-regény. Ezért aztán ódzkodtam is tőle egy jó darabig, mert előre beskatulyáztam, és azt mondtam, hogy engem nem érdekelnek az űrhajócsaták, a marslakók meg egyéb fura lények. Aztán egyszer csak mégis nekiálltam, és - bár már az elején gyanús volt a dolog - úgy az első könyv felénél nagyon meglepődtem. Tudniillik, űrhajók, marslakók, és minden egyéb ide vagy oda, a történet hátterében nagyon érdekes, megfontolandó, sokszor tanulságos gondolatok húzódnak. Nem egy kedvenc mondásom származik a Dűnéből, és a teljes sorozatot még csak nem is olvastam. Ezek közül az egyik legnépszerűbb, a történet egyik kulcsszövege a Félelem litániája, amit nem csak a főszereplők, de én is szoktam időnként mondogatni magamnak:

"A félelem az elme gyilkosa. A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek félelmemmel. Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem. És amikor mögöttem van, utánafordítom belső tekintetemet, követem útját. Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam."


/Frank Herbert - Dűne/

Forrás: DeviantArt

2012. július 16., hétfő

Mit is írunk magunkra?

Tagadhatatlan, hogy az emberek nagy részének fontos az önkifejezés, bármilyen módszert vagy formát is válasszon erre. Öltözködés, smink, haj, kiegészítők, testfestés, tetoválás mind-mind kifejezik egyediségünket, különbözőségünket, vagy valamely csoporthoz való tartozásunkat - vagy egyszerre mindkettőt. Szimbólumok, jelképek, rejtett utalások, amelyeket csak a hozzánk hasonló érdeklődésűek értenek, és mindentudó mosollyal össze lehet kacsintani: "te is? én is!" - vagy egészen egyértelmű jelmondatok, felhívások, közismert logók, jelek, képek, amiket magyarázni sem kell.

2012. július 15., vasárnap

Vasárnapi okosság - 1.

Bölcselkedjünk együtt a nyugodalmas vasárnap estéken egy pohár bor/sör/üdítő/víz társaságában, pont, mint a nagyok! :) Bedobok egy idézetet, vele egy témát, ti meg mit gondoltok?



"Valóban hasznos, mert szép"

/Antoine de Saint-Exupery: A kis herceg/



Erre mindig emlékeztetem magam, mikor a praktikus énem kezd túlzottan eluralkodni rajtam. És mindig rájövök, hogy milyen igaz!