Welcome to South Park! - Cartmanék már megcsinálták

Nem egyszer megtörtént már, hogy mikor Amerikából az ökörség eljutott a "tengeren innenre", egyből egy South Park-epizód ugrott be. Persze nem meglepő, hisz Trey Parker és Matt Stone agymenéseinek általában van valami valós kiindulópontja. Így történt ez most is, mikor az Egy nap a városban-blog cikkében megláttam a

TENGERI GENYÓKAT!!!

Lehet, hogy rég kapható már nálunk is ez a kis vízi birodalom-készlet, én mindenesetre most találkoztam vele először, és hatalmasat visítottam - volna, ha lett volna rá lehetőségem. Gondoltam szerzek egy nosztalgikus vidám fél órát a hozzám hasonlóaknak is. :p

És hogy a kevésbé fanatikusok is értsék, hogy miről zagyválok, itt az ominózus epizód, a szorgos munkahét utáni levezető agyhalálhoz:

(18 éven aluliaknak és kevésbé torzult humorérzékkel rendelkezőknek nem ajánlott!)

 ---

Ha tetszett, kattanj rá a Facebookra is! ;)

Idei kedvenc Völgy-fotótémám: gyerekek a patakban! :)

Igaz, hogy így novemberben a patakban-fürdős-fesztiválos képeknek már lejárt a szezonjuk, de annyira szééépek...! 

Nem? 

De! 

Nyóc.

Völgybeszámoló 2012/1, avagy jobb későn...

... mint soha, ugyebár, másrészt az élmény nem múlandó, hanem - mint a legjobb borokat - megérleli őket az idő.

Idén július 27. és augusztus 5. között került megrendezésre a 22. Művészetek Völgye Kapolcson (bizonyos programok Dörögdön, Petenden és talán még Apátiban is voltak), amiből én július 27. és 31. között vettem ki a részem. Ennyi szinte már sok is a száraz tényekből, nézzünk inkább pár hangulatfotót! :)

Mindeközben a Facebookon...

Kivagyok! Ki is vagyok?

... addig is, töltsétek ki ezt a tesztet, ha érdekel! Nyilván senkinek nem fogja megmondani, hogy ki is ő valójában, és mi a teendője az életben. Az önismereti utat nem nagyon lehet lespórolni, azt hiszem :) Hozhat viszont érdekes felismeréseket, aha-élményeket. Én sok helyen magamra ismertem a "kategóriámban". Persze nem vagyunk skatulyába dugható lények (szerencsére), így nem fog mindenkire minden passzolni, sőt, találkoztam már olyan emberrel is, aki egyszerűen "nem hagyta" magát sehova besorolódni. Azért merem mégis ajánlani, mert nem nőimagazin-színvonal, kicsit tudományos, mégis inkább érdekes játék. :)

No, neked mi jött ki? :)

Én Bioboltos Barátném oldalán olvastam róla először :)

Mit is írunk magunkra?

Tagadhatatlan, hogy az emberek nagy részének fontos az önkifejezés, bármilyen módszert vagy formát is válasszon erre. Öltözködés, smink, haj, kiegészítők, testfestés, tetoválás mind-mind kifejezik egyediségünket, különbözőségünket, vagy valamely csoporthoz való tartozásunkat - vagy egyszerre mindkettőt. Szimbólumok, jelképek, rejtett utalások, amelyeket csak a hozzánk hasonló érdeklődésűek értenek, és mindentudó mosollyal össze lehet kacsintani: "te is? én is!" - vagy egészen egyértelmű jelmondatok, felhívások, közismert logók, jelek, képek, amiket magyarázni sem kell.

Ha nyár, akkor fesztivál!

Nem tudom, mennyire vagyok egyedül ezzel a dologgal, de ha valaki azt mondja nekem, hogy idézzem fel magamban a hamisítatlan nyári hangulatot, akkor nem tengerpart, napernyők, koktélok, fagyik, de még csak nem is egy balatoni strand, napozás, csúszdák, vízibicikli, és hajnalig tartó vízparti diszkók jutnak eszembe. Helyette füves placc, üveg sör, karszalag, színpad, zene, saru, por, fűben heveredés…. fesztiválok!

A műkedvelő német régész

Hallottatok már Heinrich Schliemannról? Nem rémlik? Pedig benne van a törikönyvben… Ja, hogy a ti tanárotok nem kérte számon az apró betűs részeket is? :)

Schliemann fedezte fel az ókori Trója és Mükéné romjait. Na de nem ám csak úgy hagyományosan, hogy kitanulja a régészetet, aztán nekiáll valahol sepregetni! Neem… előbb megtanult vagy tizenkét nyelven, beutazta a világot, jól meggazdagodott, majd közel ötven évesen ráeszmélt, hogy miről álmodozott gyerekkorában. Schliemann ugyanis szerintem egy vérbeli, 19. századi kocka volt. Görög-kocka. Bizony! Gyermekkorától vonzotta a görög mitológia, és egy képeskönyvet nézegetve hét évesen elhatározta, hogy ha nagy lesz, megkeresi Trója romjait. Rajongott Homéroszért. A második felesége is. Talán épp ezért vette el… Közös gyerekeiket Andromakhénak és Agamemnónnak nevezték el. Na ja, a fanatikus rajongás sem 20. századi találmány. 

Szóval ötven évesen gondolt egyet, és ásatott két árkot ott, ahol az Íliász alapján Trója romjait sejtette. Nem talált semmit. Tovább ásatott. Három éven keresztül. Végül, a tervezett befejezés előtti utolsó napon előbukkant valami. A saját kezével túrta tovább a földet, mígnem a felszínre került egy hatalmas lelet: ékszerek, csészék, fegyverek, egyebek.

Persze Schliemann nem volt profi, távolról sem. Csak egy műkedvelő német régész. Egy Homérosz-rajongó, akinek a gyerekkori álma az volt, hogy megtalálja Trója romjait. Jó néhány vargabetű, és közel negyven év után hozzáfogott a megvalósításához, és meg is találta, amit keresett. Közben egy rakás hibát vétett, leleteket tett tönkre, falakat, épületeket rombolt le. Ezek nélkül azonban talán soha nem kerültek volna elő az ókori romok.

Én nem beszélek tizenkét nyelven, sem dúsgazdag nem vagyok, sem ötven éves. Homéroszért sem rajongok (bár az Odüsszeiát becsülettel végigolvastam, és nem is volt olyan szörnyű). Sőt, egyetlen dologért sem rajongok ilyen fanatikusan, inkább szétosztom több terület között. De amikor azon gondolkoztam, hogy mit akarok ezzel a bloggal, eszembe jutott Schliemann története, hiszen én is egy lelkes amatőr rajongó vagyok, aki ki akarja ásni a gyerekkori álmait. Talán mindenkiben van valahol egy kis Schliemann… Úgyhogy azt javaslom, fogjuk a lapátot, és a műkedvelő régész nyomdokaiba lépve kezdje el ki-ki feltárni a maga trójáját, hátha még kincseket is találunk!

Schliemann életéről bővebben a Wikipédián.