2012. augusztus 15., szerda

Maradj lendületben! //5.

Vagy maradj hangulatban - például épp romantikusban. Vagy patetikusban, költőiben... Mindegyikre alkalmas a mai zene.

Azokat a feldolgozásokat szeretem, amik nem egyszerűen csak a dal újra eléneklését jelentik, hanem újraértelmezést is egyben. Mikor a mondanivaló is módosul, vagy árnyalódik, új színt, ízt, nézőpontot kap. A Magashegyi Underground feldolgozása pont ilyen: kiemeltek Ákos dalából és Latinovits Garai Gábor-szavalatából részleteket, összegyúrták, egyedi hangzással körítették, és így egy igazán különleges hangulatot hoztak létre.

Hallgassátok, érdemes!




Általában nem túlzottan szeretek verseket hallgatni, mert elmondva valahogy soha nem úgy szólnak, mint bennem, ha olvasom. A ritka kivételek egyike az, ha Latinovits Zoltán mondja. Ő valahogy mindig eltalálta...
A dal közben az ő tolmácsolásában elhangzó versrészletek:

Garai Gábor: Töredékek a szerelemről

Ki megvigasztaltad a testem,
áldott legyen a te neved.
Hazug voltál, hiú, hitetlen?
Vakmerőbb, mint a képzelet!

Hová hullsz? Én meszes közönybe.
Nincs áhítat már nélküled.
Csak nemléted fekete szörnye,
és kábulat és szédület.

És csönd.

(...)

Immár aligha változom meg:
minden vonásom végleges.
Mi eddig eszmém s mámorom lett,
eztán sorsom törvénye lesz.

          ***

Aláaknázott terepen
lépkedek feszes nyugalomban.
Dühöm csak jelentéktelen
legyek dünnyögésére robban:
a folytonos életveszély
morajától szemem se rebben;
minden reményem benned él,
halálomnál véglegesebben.

(...)

Mióta szeretlek, eszméletem
minden percében rád emlékezem,
álmomban is te őrzöl meg talán,
rólad tudósít munka és magány,
veled lep meg hajnalom, alkonyom,
s hozzád megyek, ha tőled távozom.

        ***

Nincs itt más lehetőség:
lélek-fogytig a hűség
szálai két szeretetnek
végképp összeszövettek...

Én a fény és árnyék blogon találtam rá a versre.

Ti hogy álltok a feldolgozásokkal?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése