Hallottatok már Heinrich
Schliemannról? Nem rémlik? Pedig benne van a törikönyvben… Ja, hogy a ti
tanárotok nem kérte számon az apró betűs részeket is? :)
Schliemann fedezte fel az ókori Trója
és Mükéné romjait. Na de nem ám csak úgy hagyományosan, hogy kitanulja a
régészetet, aztán nekiáll valahol sepregetni! Neem… előbb megtanult vagy
tizenkét nyelven, beutazta a világot, jól meggazdagodott, majd közel ötven
évesen ráeszmélt, hogy miről álmodozott gyerekkorában. Schliemann ugyanis szerintem
egy vérbeli, 19. századi kocka volt. Görög-kocka. Bizony! Gyermekkorától
vonzotta a görög mitológia, és egy képeskönyvet nézegetve hét évesen
elhatározta, hogy ha nagy lesz, megkeresi Trója romjait. Rajongott Homéroszért.
A második felesége is. Talán épp ezért vette el… Közös gyerekeiket
Andromakhénak és Agamemnónnak nevezték el. Na ja, a fanatikus rajongás sem 20.
századi találmány.
Szóval ötven évesen gondolt
egyet, és ásatott két árkot ott, ahol az Íliász alapján Trója romjait sejtette.
Nem talált semmit. Tovább ásatott. Három éven keresztül. Végül, a tervezett
befejezés előtti utolsó napon előbukkant valami. A saját kezével túrta tovább a
földet, mígnem a felszínre került egy hatalmas lelet: ékszerek, csészék,
fegyverek, egyebek.
Persze Schliemann nem volt profi,
távolról sem. Csak egy műkedvelő német régész. Egy Homérosz-rajongó, akinek a
gyerekkori álma az volt, hogy megtalálja Trója romjait. Jó néhány vargabetű, és
közel negyven év után hozzáfogott a megvalósításához, és meg is találta, amit
keresett. Közben egy rakás hibát vétett, leleteket tett tönkre, falakat,
épületeket rombolt le. Ezek nélkül azonban talán soha nem kerültek volna elő az
ókori romok.
Én nem beszélek tizenkét nyelven,
sem dúsgazdag nem vagyok, sem ötven éves. Homéroszért sem rajongok (bár az
Odüsszeiát becsülettel végigolvastam, és nem is volt olyan szörnyű). Sőt,
egyetlen dologért sem rajongok ilyen fanatikusan, inkább szétosztom több
terület között. De amikor azon gondolkoztam, hogy mit akarok ezzel a bloggal,
eszembe jutott Schliemann története, hiszen én is egy lelkes amatőr rajongó
vagyok, aki ki akarja ásni a gyerekkori álmait. Talán mindenkiben van valahol
egy kis Schliemann… Úgyhogy azt javaslom, fogjuk a lapátot, és a műkedvelő
régész nyomdokaiba lépve kezdje el ki-ki feltárni a maga trójáját, hátha még
kincseket is találunk!
Schliemann életéről bővebben a Wikipédián.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése