- Gyártási év: 2007
- 96 perc
- Rendező: Eric Guirado
- Műfaj: dráma
- Amiért rajongunk: a környezet
Az Intouchables után ismét egy franciára került sor, és ezúttal sokkal inkább azt kaptam, amit vártam. Egy lassú, nyugodt, road movie-szerű filmet, gyönyörű képekkel, gyönyörű tájakon. Az ember nyugodtan bambulhat közben, vagy merenghet az élet nagy dolgain - ízlés szerint.
 |
| Kedves falusi kisbolt |
Például azon, hogy milyen érzés a nagyvárosi pörgésből hirtelen visszakapcsolni a vidéki nyugalomba, és újra szembenézni a családi problémákkal, amik elől elmenekültünk a "felnőtt, önálló élet" ürügyén. A szülők felé jelen lévő megfelelési kényszereken, illetve a generációk "normális élet"-ről alkotott elképzeléseinek ütközésén. És azon, hogy vajon feloldhatóak ezek a konfliktusok, összebékíthetők az ellentétek?
Főhősünk, Antoine a harmincas évei elején jár, tíz éve Párizsban él, szüleivel nem nagyon tartja a kapcsolatot, egy munkahelyen sem képes túl sokáig megmaradni, és úgy tűnik, nem igazán tudja, mit is akar az élettől. A hasonló korú Claire láthatóan annál inkább tisztában van vele: fiatal kora ellenére már túl van egy váláson, keményen dolgozik és mellette egyetemre jár, hogy valóra válthassa a terveit. Bontakozik közöttük valamiféle érzelem, de - talán Antoine antiszociális beállítottsága és félénksége miatt - nagyon lassan és bizonytalanul. Ebbe a stagnálásba robban be a fiú édesanyja, és a hír, hogy Antoine apja szívinfarktust kapott, és kórházban van. Ez pedig azt jelenti, hogy - ha csak időlegesen is, de - vége a párizsi bohéméletnek, a kisebbik fiúra szükség van a családi vállalkozásban, amíg apja újra össze nem szedi magát. A Sforza család ugyanis egy vegyesboltot üzemeltet egy Provence-i kis faluban, és az árukat egy mozgóbolttal a környékbeli tanyákra és falvakra is szállítják. A fűszeres autó volánja mögé kellene ülnie Antoine-nak, míg édesanyja a falusi boltot vezeti otthon.
Ennyi felvezetés után Antoine és Claire meg is érkeznek a faluba, a szülői házba, ahol már keményen szembe kell nézni azokkal a családi problémákkal, amelyek elől a fiú a nagyvárosba menkült: a szigorú és magas elvárásokat támasztó apával, és a bezzeg-báttyal, aki persze a szülők elvárásainak megfelelő életet tud élni - látszólag. Alighogy a régi dolgoktól felzaklatódott fiú duzzogva beül az autóba, rögtön szembesül a következő kihívással: vidéken, főleg az idősebb generációtól körülvéve, nem lehet személytelennek maradni, és a saját kis világunkba zárkózva élni, mint ahogy az Párizsban működött. Az öregek igénylik a személyes kapcsolatot, a beszélgetést, a közvetlenséget, és ha Antoine el akarja adni az áruját, kénytelen szimpatikusabbá válni - vagy legalább magára erőltetni a szerepet.
Ilyen előzmények után a film végét én egy kicsit elnagyoltnak éreztem, ezért aztán kerestem is, hogy vajon milyen regény szolgált a történet alapjául. Gyakran előfordul a regényfeldolgozásoknál, hogy a könyörtelenül múló percek határt szabnak a történet kibontásának, így a cselekmény néhány fontos momentumát összecsapják, vagy nemes egyszerűséggel kihagyják a forgatókönyvírók. A Provence-i fűszeres esetében azonban nem találtam infót ihlető regnyről. Így aztán a film végén hirtelen begyorsuló eseményeket tanácstalanul szemlélve bámulhatunk továbbra is magunk elé a szép tájon merengve, vagy folytathatjuk az elmélkedést a saját életünkről, miközben hagyjuk, hogy az utolsó képkockák is leperegjenek a szemünk előtt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése