Szubjektív - Les Sous-doués / Éretlenek

• Gyártási év: 1980
• Rendező: Claude Zidi
• Műfaj: vígjáték
• Amiért rajongunk: a diákok találékonysága

Díszes kompánia

Időnként azért sikerül nekem is elkapnom egyet-egyet azok közül a filmek közül, amikről a műsorajánlóban írok, bár sajnos jóval kevesebbet, mint szeretnék. Az Éretlenek című (ismét) francia komédia is ilyen volt egy nyugalmas szombat délutánon. Kíváncsian ültem le a tévé elé, hiszen előtte már zsongott néhány ismerősöm Facebook-üzenőfala attól, hogy kezdődik az Éretlenek, ami alapmű, és kötelező, és egyáltalán. Most mondjam azt, hogy már megint nem kellett volna elvárásokkal nekimennem a dolognak...?

Adott ugyebár egy francia magángimnázium, ahol a diákok felfedezték a tökéletesen gondtalan élet tartós receptjét: évről- évre folyamatosan meg kell bukni az érettségi vizsgákon, így örök végzősként, de soha ki nem lépve a komor felnőttkorba, egész kellemesen lehet lébecolni a gazdag papa pénzén. Mert azt ugye mondanom sem kell, hogy a magángimnáziumokba általában burzsujcsemeték járnak.

Tanár-diák (v)iszony

De nem csinálják elég okosan a dolgot, mert amikor már az országos híradó is bemondja, hogy egyetlen iskola van széles Franciahonban, ahol az összes végzős megbukott az érettségin, az pedig a XIV. Lajos gimnázium, a kissé szenilis, és "alternatív" nevelési elveket valló igazgató "kedves" - szintén pedagógus - neje berág, és elhatározza, hogy következő évben csakazértis át fog menni az összes semmirekellő. Így az új tanévtől kezdve a legkülönbözőbb eszközöket veti be, a kamerás megfigyelőrendszertől a verőember-kinézetű tesitanáron át a legújabb fejlesztésű "tanítógépig", hogy tanulásra bírja a bandát. Akik szintén nem restek, amellett, hogy rendszeresen kibújnak a fenyítések és szabályok alól, még arra is van idejük és energiájuk, hogy folyamatosan borsot törjenek a tanári kar orra alá, újabbnál újabb olyan helyeket fedezzenek fel, ahol stikában szexelhetnek, és mellékesen még egymást is szívassák. Persze ez sem mehet a végtelenségig, így egy félresikerült stikli miatt végül választás elé kerülnek: börtön, vagy sikeres érettségi. Igen ám, de ha egész életükben nem tanultak, hogy menjenek át most, szűk néhány hónap felkészülés után? Nehogy azt higgye valaki, hogy szorgos magolással... Nem, erre is megvannak a saját maguk (és a kedves papák) egyedi módszerei.

Most ahogy leírtam, és amíg néztem is, egy bizonyos szint után egyetlen gondolat maradt a fejemben: ki bírt ennyi ökörséget összehordani? És hogy sikerült ebből egy olyan filmet csinálni, ami semmi másnak nem tűnik számomra, mint összehordott ökörséghalomnak? Talán a kevesebb több lett volna? Na ez az, amit már nem tudunk meg...

Zokniból nyakkendő - majdnem jobb, mint a fából vaskarika

Kíváncsi lennék, hogy szólhatott ez a film a maga idejében, és vajon hogyan emlékeznek rá azok, akik a nyolcvanas évek elején voltak érettségizőkorú kamaszok. Mert az is lehet, hogy a maga nemében egy zseniális műről van szó, csak ezt az én Amerikai pitén, Eurotúrán, Buliszervizen és egyebeken szocializálódott iskolaihumor-érzékem nem tudja már helyén értékelni. De nem baj, így is megmarad egy kedves, lüke vígjátéknak. :)

---
Ha tetszett, kattanj rá a Facebookra is! ;)