Halloween - horrormentesen!

Halloween, Mindenszentek, Halottak napja - annyira keverednek ezek a kifejezések az emberek fejében (az enyémben biztosan), hogy inkább megnéztem a Wikipédián, melyiken pontosan mit kell érteni, mielőtt valami marhaságot írnék. Szóval kéremszépen, október 31-e Halloween (all hallow's evening - minden-szentek-éje), november 1. lenne Mindenszentek napja, november 2. pedig a Halottak napja, amit elegáns mozdulattal dátumilag egybe szoktunk rántani az összes többivel. 

Szubjektív - The Prestige / A tökéletes trükk

• Gyártási év: 2006
• Rendező: Christopher Nolan
• Műfaj: dráma, thriller
• A rajongás tárgya: Christopher Nolan, Scarlett Johansson, Tesla, kosztümök, hangulat :)

Programajánló - a Vágtázó Csodaszarvas világzengetése

A Grandpierre Attila által vezetett zenekar eleinte Vágtázó Halottkémek néven futott, a Vágtázó Csodaszarvas (bulizó kamaszok körében is méltán népszerű - recept itt) nevet 2005-ben vette fel a formáció. De hallhatunk a "Grandpierre-féle" jelenségről Vágtázó Életerő néven is.

Hallgattam és szerettem már egy ideje, amit művelnek, de igazán szimpatikussá azután vált a dolog, hogy megnéztem a zenekar vezetőjéről szóló m1-es Valaki-adást. Ajánlom, érdemes rászánni azt a fél órát!

Ez nem a "beteszek valamit, hadd zörögjön"- kategória, és még csak nem is a Petőfi rádió által szorgalmazott zene tanuláshoz, munkához, utazáshoz, fejenálláshoz, wc-pucoláshoz műfaja. Nem az a típusú muzsika, amit mellesleg dudorászol - ha engeded, a fülednél és az agyadnál sokkal mélyebb rétegeket képes megérinteni. Az első ilyen élményem a zene területén a magyar és cigány népzenék felfedezése volt, ami olyan, mintha az ember lelkét simogatná-rezgetné, a szövegek sem az agynak, sokkal inkább a léleknek szólnak. A Vágtázó Csodaszarvas által is képviselt ősi muzsika hatását úgy tudnám megfogni, hogy a lélektől lépj beljebb (feljebb?) még kettőt - körülbelül ott mozog, hat, rezeg. De Grandpierre Attila sokkal jobban összefoglalja nálam a lényeget a vele készült interjúban.

Számomra nem fontos, hogy halottkém, csodaszarvas vagy életerő, a lényeg az, hogy ami "vágtázó"-val kezdődik, annak valószínűleg a vége sem lesz rossz :) Remélhetőleg így lesz ez most szombaton (október 6.) is, bár Paulinyi Tamással kezdődik, és a végén következik a vágtázás a Dürer Kertben. Ilyenkor jó volna csak úgy "leszaladni" az esti koncertre a többórás oda- és visszaút, egyeztetés, szállás- és program át-és-meg-szervezés helyett, bár az ő koncertjükért ezt is szívesen vállalnám. De mivel erre a hétvégére már befutott egy hasonlóan jó program, ráadásul helyben, ezért most csak az ajánlás az osztályrészem, a beszámolót majd megírja valaki más. :)

És ha az én lelkesedésem még nem lenne elég, hallgassátok az övékét is:

---
Ha tetszett, kattanj rá a Facebookra is! ;)

Völgybeszámoló 2012/1, avagy jobb későn...

... mint soha, ugyebár, másrészt az élmény nem múlandó, hanem - mint a legjobb borokat - megérleli őket az idő.

Idén július 27. és augusztus 5. között került megrendezésre a 22. Művészetek Völgye Kapolcson (bizonyos programok Dörögdön, Petenden és talán még Apátiban is voltak), amiből én július 27. és 31. között vettem ki a részem. Ennyi szinte már sok is a száraz tényekből, nézzünk inkább pár hangulatfotót! :)

Szubjektív - Jarhead / Bőrnyakúak

• Gyártási év: 2005
• Rendező: Sam Mendes
• Műfaj: katarzis nélküli nélküli dráma?
• Amiért rajongunk: őőő... lángoló olajkutak??? wtf

Szubjektív - Les Sous-doués / Éretlenek

• Gyártási év: 1980
• Rendező: Claude Zidi
• Műfaj: vígjáték
• Amiért rajongunk: a diákok találékonysága

Maradj lendületben! //7.

Akkor a legnehezebb felnőttnek lenni, mikor szobafogságra ítéljük a bennünk lakó gyermeket... Azt a kisgyereket, aki még hisz a csodákban, várja őket, és épp ezért meg is történnek vele. Amikor megtörténnek, akkor pedig fel tudja ismerni a legapróbb dolgokban is. A kisgyerek számára minden lehetséges, megtörténhet bármi, és annak az ellenkezője is. És amíg a bármi (vagy az ellenkezője :) ) bekövetkezik, addig is annak örül, és abban érzi jól magát, ami épp van, ami történik. Már ha jól érzi magát, de tegyük fel, hogy épp igen. Mindenesetre attól nem lesz szomorú, hogy még négy hónap van karácsonyig, hogy mennyi minden van a világon, ami nem az övé, mennyi kedves ember él a földön, aki épp nincs itt, és mennyi jó hely van még, ahol meg ő nincs ott...

Mi lenne, ha néha, csak egy kicsit, újra hinnénk a csodákban? Ha elképzelnénk, hogy ami belegondolva lehetetlennek (vagy nagyon valószínűtlennek) tűnik, egyszer csak valahogy mégis megtörténik? És ha - addig is - nyitott szemmel járnánk, és annak örülnénk, ami épp körülöttünk van, ahelyett, hogy azon szomorkodunk, ami épp nincs...? Előfordulhat, hogy kiderülne, hogy az élet nem csak harc- hanem akár játszótér is lehet? :)

Szóval: "Release you childish mind!"

Engem ma ez tart lendületben. És benneteket? :)

---
Ha tetszett, kattanj rá a Facebookra is! ;)