Szubjektív - The Ninth Gate / A kilencedik kapu

Infómorzsa:

• Gyártási év: 1999
• 134 perc
• Rendező: Roman Polanski
• Műfaj: misztikus thriller
• Akiért rajongunk: Johnny Depp

Mit lehet nézni egy olyan estén, amikor a mélyenszántó, magvas gondolatokhoz fáradt vagy, a könnyed romantikához nyűgös, az eszement vígjátékhoz pedig túl komoly? Ezen gondolkoztam, miközben túrtam a megnézésre várakozó filmek címlistájában. A kilencedik kapu… - mi a fene lehet ez? Felcsaptam a port.hu-t, és a háromsoros ajánlóból kimazsoláztam a főbb hívószavakat, úgymint „Johnny Depp”, „könyvdetektív”, „sötétség fejedelme” – bingó, ez jól hangzik! Nézzük csak, ki követte el… Roman Polanski? Nagy név, de nagyhirtelen nem ugrik be, úgyhogy a megfelelő oldalszámnál fellapozom az ezerkötetes Wikipédiát, és gyorsan átfutom az életrajzot. Ahha, tragikus gyerekkor, zsidóüldözés, lemészárolt terhes feleség, és az a néhány évvel ezelőtti letartóztatásos botrány a több mint harminc éve érvényben lévő elfogatóparancs alapján. Akkoriban sokat lehetett olvasni és fakultatívan ítélkezni a téma kapcsán. Fincsi. Ja, meg A zongorista, amihez volt szerencsém a filmjei közül. Mivel az bejött, az életút, a főszereplő és a téma is kellőképpen izgalmas, indulhat is a mozi.

Hát mit mondjak, nem csalódtam. Egy hozzám hasonló könyvmolynak már a filmben szereplő hatalmas könyvtárak, gyűjtemények, gyönyörű régi kötetek látványa is meggyőző, és mindehhez sikerült egy izgalmas, misztikus, borzongós történetet is összerakni, sejtelmesen nyitva hagyott végkifejlettel.

Johnny nyomoz... A szemüveg és a kicsit topis, hanyag elegancia a Titkos ablakra emlékeztet.

Főhősünk, Dean Corso (Depp) lenne a bizonyos „könyvdetektív”, afféle szemüveges tudósmókus és vérbeli, velejéig pénzsóvár, érzelemmentes antik könyv-kereskedő, aki a törvényszegéstől sem riad vissza. Az első néhány percben valaki rögtön felakasztja magát, és ez nem az utolsó haláleset a rejtélyes könyv utáni nyomozás során, mellyel a Sátánt kutató könyvgyűjtő professzor bízza meg Corsot – aki a felajánlott csekket látva serényen felkerekedik new yorki lakásából egy hosszabb európai túrára. Annyit még érdemes tudni, hogy a pletykák szerint a rendkívül értékes, több száz éves könyv társszerzője maga a Gonosz, és a megszerzésére hajtóvadászatot folytató „kedves” műgyűjtők nem csupán tudományos érdeklődésüktől hajtva szeretnék fellapozni a kötetet… Ó, és természetesen felbukkan egy rendkívül titokzatos és nem mellesleg szép lány is a láthatáron.

A titokzatos lány - egyébként a rendező harmadik felesége

De a lényeg számomra nem is ez volt a filmben, hanem maga a hangulat. A sárgás-barnás- vöröses színek dominanciája, a gyönyörű könyvtárak, könyvszobák, kastélyok, félszuterén antikvárium, olasz könyvkötő műhely, a hangulatfokozó zene, és a hatásvadászattól mentes, mégis hatásos képsorok. A történet fordulatos, olykor kifejezetten idegfeszítő. Volt, hogy rágtam a párnám csücskét, de ez betudható a gyenge idegrendszeremnek, aki nálam jobban bírja, az nyugodtan rágjon akár popcorn-t is közben. A hozzám hasonló félőseknek sem kell azért elvetniük a filmet, nem horror, nincsenek benne túlzottan durva, gyomorforgató jelenetek – csak egy kicsit, csak ízlésesen tálalt hullák, csak diszkréten vérző orrok.

Egyszeri élménynek mindenképpen ajánlom!