Szubjektív - Intouchables / Életrevalók

• Gyártási év: 2011

• 112 perc

• Rendezők: Olivier Nakache, Eric Toledano

• Műfaj: dráma/vígjáték

• Amiért rajongunk: Omar Sy tánc-magánszáma

Az ilyesmiket szokás úgy jelölni a tévéújságban, hogy "francia film". Meg "angol film", "amerikai film", "orosz-holland-zimbabwei koprodukciós film". Jelen esetben éppen francia. De igazán se nem dráma, se nem vígjáték, csak úgy "film". Ebből akár még valami nagyon jó is kisülhet, nem egy ilyet láttunk már! 

De...

Adottak az érdekes karakterek: a balesetben nyaktól lefelé lebénult öreg milliomos, aki bár állandó segítségre szorul, szeretné, ha embernek is néznék, nem csak "páciensnek", "gondozottnak", "munkának"; és a szegénynegyedből jött, börtönből frissen szabadult, semmirekellőnek tűnő, de valójában melegszívű fiatal fiú, aki humorával színt visz a megkeseredett öregúr életébe, és pont azt adja neki, amire vágyik: úgy viselkedik vele, mint bármelyik másik emberrel. 

De...

Kapunk klasszikus, és szokatlan kérdéseket is: vajon egy béna (de behelyettesíthetnénk bármilyen, a megszokottól eltérő fizikai adottságai vagy képességei miatt időnként vagy állandóan segítségre szoruló embertársunkat) a konkrét segítségen kívül az állandó, tapintatos sajnálatra is igényt tart? És hogy érezheti magát ebben a légkörben? Egy lebénult férfi attól még férfi? Járhat neki még szerelem? Egy piti bűnözőpalánta is lehet a lelke mélyén jó ember? Benő az ember feje lágya, ha felelősnek érzi magát valakiért? Kialakulhat igaz barátság egy ilyen alapállásból? 

Jó kérdések, de...

Megmondom őszintén, a nagy beharangozást és általános elalélást látva szűkebb és tágabb környezetemben, valami erősebbre számítottam. Valami világmegváltóra. Lehet, hogy ez volt a baj. Mert az Intouchables nagyon jó film! Kedves, aranyos, megható, vidám, néhol szomorkás, felemelő és egy picit elgondolkoztató. De a világot nem váltja meg. Legalábbis az enyémet most nem. A végén olyan érzésem volt, hogy köszi, ezt már vagy százszor láttam.

Ennek ellenére nézzétek meg, mert tényleg jó! Vagy ha másért nem, legalább a táncjelenet miatt! :)